Kőműves Tamás - író

Lélek és irodalom

A múlt irodalma jövőnk tükre?
robot-5967512_1920.jpg
    Talán elmondhatom magamról, hogy otthonosan mozgok a hetvenes évek irodalmában. Abban az időben rengeteg science fiction regényt olvastam, az amerikai, ötvenes-hatvanas évekbeli fantasztikus irodalom aranykora akkorra ért ide hozzánk. A vasfüggöny még javában állt, és csodaszámba ment, hogy egy-egy Arthur C. Clark, vagy Asimov regény a boltok könyvespolcára kerülhetett. Érdekes módon nem fanatikus űrhajós történetek voltak ezek, hanem a témán jóval túlmutatva, valamiféle társadalmi utópia kerekedett ki szinte minden regényből. Furcsa arra gondolni, hogy az amerikai fantasztikus aranykor irodalma olyan jövőképeket vizionált, amely mind a társadalmi működési mechanizmust, mind az emberek egymáshoz való viszonyát merőben máshogyan képzelte el, mint ez akkor megszokott volt.
     Valahogy ez olyan érzést kelt bennem, hogy az embernek semmi nem jó, ami éppen van, és bár a változás általában jó, - főleg egy hosszabb ideig tartó mozdulatlanság után – úgy tűnik, mostani szemmel nézve, hogy valahogy eltévesztettük azokat a célokat, amiket akkoriban tűztek ki a kor írói. Összességében talán az volt a jellemző, hogy olyan jövőképet vizionáltak, amelyekben főszerepet játszanak a gépek, vagy, ha úgy tetszik robotok, amelyek leveszik a munka terhének nagyrészét a vállunkról, az embereknek így rengeteg idejük lesz másra, bár, hogy pontosan mire, azt sokszor homályban tartották előttünk, hiszen nem ez volt a fontos, hanem a tudományos fejlődés, amelyről nem lehetett pontosan tudni, hová is vezet majd.
     Mindenesetre ezekben a regényekben és novellákban tűnnek fel először azok a fogalmak, amelyeknek ma már nevük is van, úgymint mobiltelefon, személyi számítógép, tablet, vagy éppen az okosóra. Ezek persze személyes használatra készültek, és életünk minőségét voltak hivatottak javítani, no meg a kényelmet, de ma már azt is észre vehetjük, hogy bizony néha ezek az eszközök sok keserűséget is okoznak nekünk. A világháló megjelenésével új fogalmak is bekerültek a hétköznapjainkba, és a biztonságunk megvédése mostanra komoly feladattá növekedett itt a kibertérben is.
   Ha megpróbálunk elvonatkoztatni az érzelmektől, és csupán racionálisan értékelni a mostani kort, akkor láthatjuk, mennyi ellentmondás, káosz, érzéketlenség, és feszültség uralkodik napjaink társadalmán. Úgy tűnik, hogy a technológiai vívmányok mintha a nyugalmunkat is el akarnák rabolni, néhányunk már késtségbeesetten menekül a televízió, a rádió, vagy más médium elől, mert egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezek nem azt a hatvanas években vizionált békés és boldog aranykort hozták magukkal, amit akkoron a sci-fi írók megálmodtak.
     Mégis, valahogy az ötlet nem rossz. Hiszen, ha jobban belegondolunk a telefon, a számítógép, és egyéb ilyen eszköz valóban könnyebbé tette az életünket, csupán úgy tűnik a mértéket tévesztettük el. Mint minden másban is. Életünk kapkodó lett, a minket ért emóciókat nem tudjuk rendesen feldolgozni, életünk lassan nyomasztóvá válik a sok frontos megfelelési kényszertől, és ma még csak találgatni lehet, hogy hová is fog ez vezetni.
    Asimov, Mezítelen nap című regénye egy olyan világot tár elénk, amely akkor talán izgalmasnak hatott, de ha mai szemmel olvassuk a könyvet bizony hátborzongató felfedezéseket tehetünk. Ebben a történetben az emberek nem érintkeznek személyesen egymással, háztartásaikat robotok vezetik, kapcsolataikat képernyőn keresztül tartják. Talán ide vezet a korunkban is javában tartó egymástól való elidegenedés? És ha igen, vajon jó lesz ez nekünk, és tényleg ez a cél?
    A sci-fit sokan nem tartják „igazi” irodalomnak. Mégis ez az a műfaj, ahol már negyven-ötven esztendővel ezelőtt megálmodták azt, ami éppen most zajlik körülöttünk. Hátborzongató pontossággal. És ha például Asimov művét nézzük, akkor tovább is gondolhatjuk azt, hogy merre is tartunk. Azt hiszem, hogy nem túlzás a mai helyzetet egy elszabadult atomerőműhöz hasonlítani, melynek működése lassan kontrollálhatatlanná válik.
   Azt gondolná az ember, hogy az idő előrehaladtával bölcsebbek leszünk, de valahogy úgy tűnik, nincsen idő bölcsnek lenni. Kapkodó hétköznapjaink, politikai célkitűzéseink, és a pénz mindent maga mögé utasító szerepe ezt egyszerűen nem engedi. Rohanunk valami jövő felé, ahol a GDP ilyen, vagy olyan nagy lesz, és folytonos a gazdasági növekedés, de vajon, ha odaérünk, egy olyan világhoz, mint amelyet Asimov képzelt el nekünk, azt fogjuk érezni, hogy elértük fejlődésünk egy újabb állomását? Mert logikusnak tűnik az, hogy ha életünk minden területén a fejlődés a cél, akkor ez a társadalmunkra, az emberek egymáshoz való viszonyára is igaz.
   Technokrata világot élünk, ahol elnyomjuk az érzéseinket, és elsilányítjuk emberi kapcsolatainkat. Ez pedig azt gondolom pontosan ellentétes az emberi lét értelmével. És ezt Asimov is pontosan látja, amikor elmesél nekünk egy lehetetlen gyilkosságot és annak nyomozását. Vajon ki lehet az elkövető, ha az emberek nem érintkeznek egymással a robotoknak pedig tilos ártani az embernek? A regénybeli számok pedig egészen megdöbbentőek. A bolygón, amelyen a cselekmény játszódik, mindössze húszezer ember él, robot pedig kétszázmillió. És nincs rendőrség, mert hát hiszen az emberek nem találkoznak egymással, és általában mindenki jólétben él. Furcsa, hogy Asimov nem gondolt a kiberbűnözésre, és igazán arra sem kapunk pontos választ, hogyha az a kétszázmillió robot elvégez minden munkát, vajon mit csinálnak az emberek? A regény cselekménye azonban magával ragadó, és jól tükrözi azt az állapotot, ami felé tarthatunk.
   Ha látjuk azt a kort, amelyben a regény készült, és összevetjük a mostanival, határozottan láthatjuk, hová jutottunk, és melyek a technokrácia veszélyei. És innen az is jól látszik, hová tartunk, mi lehet az az állapot, ahová eljuthatunk. Más mai szemmel olvasni ezt a regényt, és bár a történet izgalmas és lebilincselő, mégis a kép, az a társadalmi berendezkedés számomra ijesztően és nyomasztóan hat…

A bejegyzés trackback címe:

https://komuvestamas.blog.hu/api/trackback/id/tr7016618894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kőműves Tamás - író

A világ egyre gyorsabban változik, és vele változunk mi is, de úgy hiszem, hogy vannak olyan értékeink, amelyeket nem szabad kiengednünk a kezeink közül, mert ezektől többek és jobbak lehetünk. Íróként, és önismereti tanácsadóként is ez a célom.

Friss topikok

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása